Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Kezdés

Hallani akarom a robbanás zaját.
Én nem a szememmel, az ujjaimmal
látok. Amit megérintek, rögtön a
testembe hatol, és mielőtt megtudnám,
mi az, felrobban az idegek pályáin.
Szépek a rózsák, a dáliák, az őszi
gyümölcsök a verandaasztalon,
de én nem a szétfröccsenő repeszek,
nem a formák féléber álmát akarom,
a tárgyakból torkolattűzként kicsapó
erőt, azt a megállíthatatlan pillanatot,
amikor még nyugodt a táj, de már
elszakadtak a tartókötelek, amikor még
semminek nincs neve, de már minden
beszél, minden teremni kezd. Mint egy
hajótöröttet, ott vess ki magadból, vers.